farnosť Kostolná pri Dunaji

Rímsko-katolícka cirkev

Posted by marian.jasenovec@eltras.sk on Júl - 3 - 2016 | Comments Off on Na púti v Mariazelli / Sarlós Boldogasszony ünnepén Máriacellben

 IMG_20160702_131112_BURST001_COVER 2. júla, pri príležitosti sviatku Návštevy Panny Márie sme sa zúčastnili na púti v Rakúskom mestečku Mariazell. Pútnici z troch filiálok našej farnosti spolu s veriacimi z Reci naplnili dva autobusy. Duchovne nás sprevádzali náš pán farár Pavol Gajdoš a pán farár z Boldogu Eugen Matus.

Mariazell je jedným z najväčších pútnických miest v strednej Európe a národným pútnickým miestom Rakúska a Maďarska, ktoré s obľubou navštevujú aj slovenskí veriaci. V rokoch 1975-1991 bol v bazilike pochovaný maďarský kardinál prenasledovaný komunistickým režimom József Mindszenty. So svojou veľkou rodinou viackrát navštívil Mariazell blahoslavený László Batthyány-Strattman, očný lekár známy ako „lekár chudobných“.

História pútnického mesta siaha až do 12. storočia. Zázračná drevená socha Panny Márie s malým Ježišom je oblečená do drahých šiat a stojí – presnejšie sedí – v centre baziliky, ktorá je charakteristická svojimi tromi vežami.

Na baziliku medzi kopcami Álp je krásny výhľad z kalvárie, ktorú sme spoločne navštívili. Po modlitbe Krížovej cesty sme sa presunuli do baziliky, kde sme sa po svätej spovedi zúčastnili na svätej omši, ktorú celebrovali naši duchovní otcovia. Mohli sme si vypočuť krásnu kázeň otca Eugena, ktorý poukázal na podobnosti medzi Máriou, ktorá sa vybrala navštíviť Alžbetu do hôr a medzi nami pútnikmi.

Po svätej omši sme mali možnosť sa trošku poobzerať v mestečku, s deťmi sme si pozreli aj pohybujúci sa betlehem, ktorý zobrazuje nielen narodenie Pána ale aj ďalšie scény z Nového zákona.

Modlitba, spev, odpočinok, zdielanie zážitkov a krásna scenéria nám pomohli urýchliť dlhú cestu domov. Ďakujeme Pánu Bohu a našim duchovným otcom za túto púť. Prosme Pannu Máriu, aby vyslyšala naše modlitby, ktoré sme jej predkladali na tomto malebnom pútnickom mieste obľúbeným aj našimi predkami.

 

Fotky/Fényképek

 

„Magasztalja lelkem az Urat“

Július 2-án, Sarlós Boldogasszony napján kétbusznyi zarándok indult útnak a plébániaközségünkhöz tartozó három faluból: Egyházfáról, Hegysúrról és Nagyborsáról – rétei érdeklődőkkel kiegészülve – Közép-Európa egyik legnagyobb kegyhelye, Ausztria és Magyarország nemzeti zarándokhelye, Máriacell felé.

A nagy érdeklődés bizonyára annak volt köszönhető, hogy már hosszú ideje – az utolsó, 2004-es „bőrig ázós“ zarándoklat (a Nemzetek Zarándoklata) Juraj Vittek atyával azt hiszem, felejthetetlen élmény marad – nem szerveztek plébániaközségünkből zarándoklatot erre a nekünk, magyaroknak is különösen kedves búcsújáróhelyre. Köszönet illeti ezért Gajdoš Pál plébánost, aki az egészet kiötlötte és megszervezte, s Matus Jenő atyát, aki szintén elkísért minket, s akinek prédikációit, gondolom, nem csak én hallgatom mindig nagyon szívesen.

A kegytemplomban és a kálvárián

Imával, énekszóval a hosszú út is gyorsabban telt, s szemet gyönyörködtető környezetben épült Máriacell napos, meleg idővel fogadott minket. Mivel délben érkeztünk, az Úrangylát már a bazilikában imádkozhattuk, melynek egyedülálló jellegzetességét a homlokzat három tornya képezi. Az építési korszakok különbözőségéről árulkodik a  két barokk torony között magasba emelkedő gótikus torony. A bazilika – mintegy ékkőként az Alpok dombjai között – nem mindennapi látványt nyújt a kálváriáról, amely zarándoklatunk következő pontjaként szerepelt, miután merítettünk a tövében épült kápolna szembajokat gyógyító vizéből.

Miután végigjártuk és -elmélkedtük a keresztút állomásait, eleredt az eső, így éppen jókor tértünk vissza a kegytemplomba, ahol a szentmise előtt még volt lehetőségünk elvégezni az elsőpénteki szentgyónást is, s így egyúttal teljesíteni a teljes búcsú elnyeréséhez szükséges feltételeket. Két órakor lelkiatyáink szentmisét celebráltak a koronás-köpenyes Mária-kegyszobor előtt, melynek végén elénekeltük a magyar himnuszt.

Máriához hasonlóan

Jenő atya prédikációjában több szempontból is párhuzamba állította zarándokcsoportunk tagjait az Erzsébetet látogató, fiát szíve alatt hordó Máriával. Hozzá hasonlóan ugyanis, aki szeretetből a hegyek között élő, idős, szintén várandós rokona segítségére sietett, mi is a hegyek közé zarándokoltunk. Síksághoz szokott tekintetünk gyönyörködhetett a Teremtő által létrehozott természet változatosságában. Hasonlóvá válunk hozzá a szentáldozáskor is, mikor mi is magunkban hordozzuk Jézust. A látogatásra Erzsébet méhében felujjongott a magzat, amit táncnak is értelmeznek, mint ahogy Dávid király is táncolt a frigyláda előtt. Mária is ujjong, szíve teli van köszönettel, magasztalja az Urat. Erdélyben a várandós édesanyára mondják: jövője van, említette Jenő atya; könyörögjünk, hogy Máriához hasonlóan nekünk is legyen jövőnk, hogy majd egykor mi is a Fiú örök társaságát élvezhessük!

A „Krippe“ és a gyerekek

A szentmise után az eső is elállt, volt még időnk egy kis vásárlásra a sátrak bőséges – és borsos árú – kínálatából, nézelődésre, s a „Krippe“ megtekintésére is. A keresztútról lejövet halovány némettudásunknak „köszönhetően“ nem sejtettük, mit is takar ez a felirat az egyik házon, majd kiderült, hogy egy mesterien megépített szerkezetről van szó, amely mozgó újszövetségi jeleneteket mutat be Jézus születésétől egészen a feltámadásig, s amely nem csak gyerekeinknek jelentett maradandó élményt.

Nem maradt más hátra, mint a búcsúzás Máriacelltől és a hazaút. Köszönjük lelkiatyáinknak ezt a szép zarándoklatot Máriához. Egyúttal buzdítom az óvodás és kisiskolás korú gyerekek szüleit is, hogy ne habozzanak csemetéikkel nekivágni az ehhez hasonló egynapos zarándoklatoknak. Magam is ekkora voltam, mikor először jártam ezen a kegyhelyen, s nagy örömmel töltött el, hogy most két idősebbik kislányomat is elhozhattam.

A kegyhely története

A búcsújáróhely története a 12. századba nyúlik vissza, mikor a bencések birtokba kapták Máriacell környékét. Az ott élő emberek lelki gondozásával 1157-ben egy Magnus nevű szerzetest bíztak meg, aki egy hársfából faragott Mária-szobrot vitt magával. Közeledve céljához egy sziklatömb állta útját. Magnus a Szűzanyához fohászkodott, mire a szikla kettéhasadt. A szerzetes egy „cellát“ eszkábált a szobor fölé, s ő is itt húzódott meg. Innen származik a „cellabeli Mária“ elnevezés, amely a lassan kialakuló település nevévé vált.

A kegyszobor egyre híresebb lett, román kőkápolna, majd barokk templom épült fölé, s Ausztria Nagyasszonyaként tiszteljük. A szerény román kori szobrot, melyen az ülő Szűzanya gyümölcsöt nyújt a gyermek Jézusnak, évszázados szokás szerint díszes barokk köpeny borítja. „Ruha nélkül“ évente kétszer látható: a búcsú napján (Kisasszony napján, szeptember 8.) és az alapítás napján (december 21.). A kegyszobrot a szentatya nevében a nuncius koronázta meg 1907-ben.

Magyar vonatkozások

A kegytemplom emeletén található kincstárat már sajnos nem volt alkalmunk meglátogatni, így nem láthattuk a Nagy Lajos magyar király által adományozott Kincstári Madonna elnevezésű kegyképet, mely a kegyszobor mellett a búcsújáróhely legjobban tisztelt és becsült ereklyéje. A legenda szerint a király 1365 körül az Istenanyában bízva vívott győztes csatát a jóval nagyobb létszámú ellenséggel, miután a Szűzanya megjelent neki álmában, és fogadalmi ajándékként ajánlotta fel a képet, amely előtt imádkozott, s melyet az álomból felébredve a mellén fekve talált. A templom főkapujának egyik oldalán szintén Nagy Lajos király ólomszobra áll, akinek nagy része volt a hatalmas gótikus templom építésében.

A kegyképet 1861 óta háromsoros gyöngyfüzér ékesíti, melyet máriacelli esküvője napján Batthyány Lujza grófnő adományozott. Ebből a házasságból született Batthyány-Strattman László szemorvos, a „szegények orvosa“, aki népes családjával többször is elzarándokolt a kegyhelyre, s akit II. János Pál pápa 2003-ban boldoggá avatott.

A kegytemplom hajójából hat-hat kápolna nyílik, az északi oldalon találhatókat főként magyar királyi családok építtették. Van itt Szent Imre-, Szent István- és Szent László-kápolna. Ez utóbbit Szelepcsényi György esztergomi érsek alapította, s itt található a síremléke is. Itt volt 1975-től 1991-ig Mindszenty József bíboros sírja, aki végakaratában azt kérte, ha számkivetésben hal meg, Máriacellben temessék el, s csak azután helyezzék át földi maradványait az esztergomi bazilikába, mikor Magyarország felszabadul a szovjet elnyomás alól.

Gujber Zsuzsanna

 

Comments are closed.