farnosť Kostolná pri Dunaji

Rímsko-katolícka cirkev

Posted by marian.jasenovec@eltras.sk on January - 25 - 2018 | Comments Off on Ekumenicke stretnutie 2018

Týždeň modlitieb v atmosfére priateľstva a úcty

23. januára 2018

Už sa stalo tradíciou ekumenické stretnutie kresťanov vo farnosti Panny Márie Ružencovej v Kostolnej pri Dunaji v rámci Týždňa modlitieb za jednotu kresťanov. Na tohtoročné stretnutie prijal pozvánku miestneho farára Pavla Gajdoša farár Reformovanej kresťanskej cirkvi v Jelke Tibor Kiss a farár Cirkevného zboru Evanjelickej cirkvi a. v. Tibor Jančík.

Po srdečnom privítaní hostí sa veriacim vo farskom kostole najprv prihovoril Tibor Jančík. Vychádzal z prosby učeníkov, ktorí sa obrátili na Pána Ježiša prosbou: „Pane, prispor nám viery.“ Ich prosba nebola zameraná na posilnenie viery v seba, ale v Boha. Grécky výraz pre vieru – pisteuo – neznamená iba vieru, ale aj dôveru. Teda veriť v Boha znamená dôverovať mu. Keby sme mali vieru ako horčičné semienko, teda keby sme dôverovali Pánovi Ježišovi, veci v našom živote by sa uberali úplne iným smerom. „Nie sú v našom živote problémy ako vrchy, ktoré sa nám zdajú obrovské, neprekonateľné, priam ako Himaláje? Ak sú, nehovor Bohu, aký veľký je tvoj problém, ale hovor tvojmu problému, aký veľký je tvoj Boh!“

Na tému o viere nadviazal Tibor Kišš svojou kázňou o modlitbe. Okrem iného povedal: „Bol by som rád, keby nikto z tohto stretnutia neodchádzal bez úžasu nad tým, akým nesmiernym pokladom je modlitba a aké horizonty pred nami otvára.“ Pravá modlitba je vždy rozhovorom, ktorý vychádza zo srdca a v ktorej je vždy dosť pokory a dôvery. Aké poklady skrýva? Uzdravenie, očistenie, oslobodenie a spočinutie. Človek, ktorý sa modlí, je vždy bližšie k uzdraveniu ako ten, kto modlitbu zo svojho života vylúčil. Ten, kto sa modlí, očisťuje svoje vnútro od nánosov závisti, nelásky, žiarlivosti, lebo pred Boha môžeme predstúpiť iba s úprimným srdcom. Modlitba nás oslobodzuje, tak ako oslobodila Petra z väzenia, keď mu z rúk a nôh spadli reťaze, ktorými bol spútaný. A napokon spočinutie najlepšie charakterizujú Augustínove slová: Nespokojné je naše srdce, Bože, kým nespočinie v tebe. Kým nespočinieme v Bohu, nikdy nedosiahneme pokoj, lebo stále nás bude niečo znepokojovať: minulosť, ktorú už nemôžeme zmeniť, ale aj budúcnosť, na ktorú ešte nemáme dosah.

Miestny farár Pavol Gajdoš následne pozval hostí na agapé do pastoračného centra. V priateľskej atmosfére a pri bohato prestretom stole sa prítomní radi podelili o svoje pocity. Sestry Mária Szabóová a Magda Miklóšová na margo stretnutia povedali: „Toto stretnutie nás duševne nesmierne posilnilo. Je pravda, čo sme počuli. Modlitba nám skutočne dáva silu do všetkých trápení, starostí, upokojuje nás. Sme vďačné za vieru, v ktorej sme vyrastali, lebo ona nám dáva silu prekonávať každodenné ťažkosti. Netreba myslieť na to, čo bolo a čo bude, lebo tak by sme život nezvládli.“

Marta Šátorová s dojatím skonštatovala: „U ľudí, ktorí sú bohabojní, nezáleží na tom, k akej denominácii patria. Podľa mňa spásu neprináša náboženstvo, ale viera a vzájomná láska. A ak sa milujeme navzájom, nerobíme rozdiely medzi človekom a človekom.“

Tibor Ploczek sa vyznal: „Som veriaci človek, verím v Boha od detstva a vždy som sa modlieval. Keď som sa postupne dostával do kontaktu s vedou, vždy ma poznanie posilňovalo vo viere. A tak sa ešte aj dnes divím, ako je to možné, že rozumní, vzdelaní ľudia neveria v Boha a aké naivné môžu byť ich náboženské predstavy.“

Starosta obce Hrubý Šúr Ladislav Gujber vyjadril radosť: „Je výborné, že máme možnosť stretnúť sa všetci: katolíci, evanjelici i reformovaní, Maďari i Slováci, či už v Kostolnej, alebo v Šúri. Boží dom je len jeden a všetci doň patríme ako Božie deti.“

Prítomní vo svojich rozhovoroch vyjadrovali uznanie a vďačnosť miestnemu farárovi Pavlovi Gajdošovi, ktorý s nesmiernou obetavosťou využíva každú príležitosť na utuženie medziľudských vzťahov a posilňovanie viery u zverených veriacich.

 

Fotky/Képek

 

Imahét a barátság és tisztelet jegyében

Már hagyománnyá vált plébániaközségünkben a keresztények egységéért megrendezett imahét keretében az ökumenikus találkozó, melyen Gajdoš Pál plébános meghívását elfogadva az idén részt vett – ezúttal január 23-án a plébániatemplomban – Kiss Tibor jókai református lelkész és Tibor Jančík evangélikus lelkipásztor.

A vendégek üdvözlése után először Tibor Jančík szólt a hívekhez. Az apostolok kérésével indított, akik így fordultak az Úr Jézushoz: „Növeld bennünk a hitet.” Kérésük nem a saját magukban való hit megerősítésére irányult, hanem az Istenben való hit növelésére. A pisteuo görög kifejezés nemcsak hitet, hanem bizalmat is jelent. Vagyis hinni Istenben annyit tesz, mint bízni benne. Ha csak akkora hitünk lenne, mint a mustármag, azaz ha bíznánk az Úr Jézusban, életünk dolgai teljesen más irányt vennének. „Vajon a problémák az életünkben nem olyanok-e, mint a hegyek, melyek óriásinak, leküzdhetetlennek tűnnek, akár a Himalája? Ha igen, ne Istennek mondd, milyen nagy a problémád, hanem a problémának mondd, hogy milyen nagy a te Istened!”

A hit témájához kapcsolódott Kiss Tibor beszéde is az imáról. Többek közt ezt mondta: „Nagyon örülnék, ha erről a találkozóról senki sem menne anélkül haza, hogy nem tölti el ámulattal, milyen mérhetetlen kincs is az ima, s milyen horizontokat nyit meg előttünk.” Az igazi ima mindig párbeszéd, amely a szívből jön, mindig elég alázat és bizalom van benne. Hogy milyen kincseket rejt? Gyógyulást, megtisztulást, szabadulást és megnyugvást. Az az ember, aki imádkozik, mindig közelebb van a gyógyuláshoz, mint az, aki kizárta életéből az imát. Aki imádkozik, megtisztítja lelkét a rárakódott irigységtől, szeretetlenségtől, féltékenységtől, mert Isten elé csak őszinte szívvel járulhatunk. Az ima megszabadít minket, mint ahogy Pétert is kiszabadította a börtönből, mikor kezéről és lábáról lehullottak a láncok. Végül pedig a megnyugvást legjobban Ágoston szavai jellemzik: Nyugtalan a mi szívünk, míg meg nem nyugszik benned, Uram. Addig, míg meg nem nyugszunk Istenben, sosem lelünk békére, mert mindig valami nyugtalanítani fog: a múlt, melyet már nem tudunk megváltoztatni, de a jövő is, amely még nem elérhető számunkra.

Ezek után Gajdoš Pál plébános atya agapéra hívta a vendégeket a pasztorációs központba. Barátságos hangulatban a gazdagon megterített asztalnál a jelenlévők szívesen megosztották benyomásaikat. Szabó Mária és Miklóš Magda nővérek a találkozó margójára ezt mondták: „Ez a találkozó lelkileg mérhetetlenül megerősített minket. Igaz, amit hallottunk. Az ima valóban erőt ad minden szenvedés és gond elviselésére, és megnyugtat. Hálásak vagyunk a hitért, amelyben felnőttünk, mert az adja meg az erőt a mindennapi nehézségek leküzdésére. Nem kell arra gondolni, ami volt, és ami lesz, mert úgy nem bírnánk ki.”

Šátor Márta meghatódva állapította meg: „Az istenfélő embereknél nem számít, milyen felekezethez tartoznak. Szerintem az üdvösséget nem a vallás, hanem a hit és a kölcsönös szeretet által lehet elnyerni. Ha szeretjük egymást, nem teszünk különbséget ember és ember között.”

Ploczek Tibor így vallott: „Hívő ember vagyok, gyerekkoromtól hiszek Istenben, és mindig imádkoztam. Mikor fokozatosan kapcsolatba kerültem a tudománnyal, a felismerés mindig megerősített a hitben. Ezért ma is csodálkozom, hogyan lehetséges, hogy értelmes, művelt emberek nem hisznek Istenben, s hogy milyen naiv vallásos elképzeléseik lehetnek.”

Gujber László, Hegysúr polgármestere örömét fejezte ki: „Rendkívül jó, hogy alkalmunk van mindannyiunknak találkozni: katolikusoknak, evangélikusoknak és reformátusoknak, magyaroknak és szlovákoknak egyaránt, akár Egyházfán akár Súron. Isten egyetlen házába tartozunk, mert az ő gyermekei vagyunk,”

A beszélgetések során a jelenlévők elismerésüket és hálájukat fejezték ki a plébános atyának, aki mérhetetlen áldozatkészséggel megragad minden lehetőséget az emberi kapcsolatok felfrissítésére és a rábízott hívek hitének megszilárdítására.

Alžbeta Šuplatová

Comments are closed.