farnosť Kostolná pri Dunaji

Rímsko-katolícka cirkev

Posted by marian.jasenovec@eltras.sk on Október - 27 - 2015 | Comments Off on Duchovný deň pre manželské páry / Lelki nap házaspároknak

házaspárManželstvo a rodina v dnešnom svete musia čeliť viacerým útokom a problémom. Cirkev je toho vedomá, a práve preto sa rozhodla venovať tejto téme samostatnú synodu. Témou duchovného dňa v maďarskom jazyku vedeného Alexandrom Pussom, SJ v Hrubom Šúre bolo tiež manželstvo. V prvej časti svojej prednášky nám otec Alexander objasnil otázky týkajúce sa platnosti manželstva, potom sa zameral na komunikáciu v manželstve. Po jeho prednáške nasledovali svedectvá dvoch manželských párov zamerané tiež na komunikáciu a modlitbový život v manželstve. Z budovy základnej školy sme sa presunuli do kaplnky na tichú adoráciu a vďaka otcovi Milanovi Blahovi sme mali možnosť pristúpiť k svätej spovedi. Duchovný deň sme ukončili svätou omšou celebrovanou pátrom Pussom. Ďakujeme mu zato, že prijal naše pozvanie a obohatil nás skutočne cennými vedomosťami. Poďakovanie patrí aj skautským vedúcim z 11. skautského zboru sv. Imricha, ktorí sa postarali o detský program pre naše ratolesti.

Fotky / Fényképek

A házasság és a család napjainkban rengeteg támadásnak van kitéve, számos problémával és kihívással kell megküzdenie. Az Egyház mindennek tudatában s a társadalom eme alapsejtjének fontosságát ismerve külön szinódust szentelt a témának. A Rómából érkező Puss Sándor jezsuita atyának, ekecsi lelkipásztornak köszönhetően kis ízelítőt kaphattak az ott zajló eseményekből is október 17-én a hegysúri lelki nap résztvevői, melynek témája a házasság volt.

Sándor atya előadásának első részében felvázolta a házasulandók hozzáállásra vonatkozó problémákat, és részletesebben foglalkozott a házasság érvénytelenségével. Az atya hangsúlyozta a házasságra való felkészítés fontosságát, manapság ugyanis – ha egyáltalán össze akarnak házasodni – nincs igény a jegyesoktatásra, nincs rá idejük a fiataloknak, és nem egy esetben nem is járnak templomba. Kiemelte a szülők szerepét ebben a helyzetben, hiszen ők azok, akik tudnának tenni valamit, akik meg tudnák értetni a házasság lényegét gyerekeikkel. A pap feladata pedig az lenne, hogy a jegyesoktatás során tisztázza, mi teszi érvényessé a házasságot, s kizárja azokat az okokat, amelyek megakadályozhatnák azt. Mindannyian kénytelenek vagyunk szembesülni azzal a ténnyel – sajnos, nem egyszer közvetlen környezetünkben is –, hogy sok a válás, ugyanakkor sok az érvénytelen házasság is. Ha pedig egy házasságról kiderül, hogy érvénytelen, a felek köthetnek érvényes házasságot, és élhetnek szentségi életet. Ezeknek az eseteknek a rendezésével és az elváltak helyzetével foglalkozik – többek között – a jelenleg zajló szinódus is.

Az atya felhívta a figyelmet arra is, hogy a házasság szentségét a házasulandók egymásnak szolgáltatják ki, ez a házasság lényege, a pap csupán tanú, aki áldását adja a frigyre. Tehát azok is tulajdonképpen „házasok”, akik egy házban, vagyis együtt élnek, s elhatározzák, hogy hűségesek maradnak egymáshoz. A házasságkötés szinonimájaként – mint megtudtuk tévesen – használt „esküvő”, vagyis az eskütétel nem lényeges, más népeknél nincs is meg („ősi magyar szokás szerint”). Ezt az esküt nagyon sokan meg is szegik, de ettől még nem válik érvénytelenné a házasság.

„Amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza!” – ugye mindannyiunk fülében ismerősen cseng? De vajon elgondolkodtunk-e azon, hogy ennek az ellenkezője is érvényes? Vagyis: „Amit Isten nem kötött egybe, essen szét!” – fordította meg az előbbi idézetet az előadó, s rátért arra, hogy mikor érvénytelen egy házasság. A kérdéses esetekben mindig csak a házasságkötés napja a vizsgálat tárgya, vagyis ha akkor nem volt csalás, ha őszinte volt a házasulandók szándéka, érvényes a házasság. Az atya szavai alapján az egy-két év után széteső házasságok általában nem is voltak érvényesek. Megtudtuk, hogy eleve érvénytelen az a házasság, amely a teherbeesés miatt jön létre, de érvénytelenítő körülmény az „én majd átnevelem”, „én majd leszoktatom” (pl. az alkoholistát) jelszóval induló frigy is. Érvénytelenné teszi a házasságot az is, ha az egyik fél valami fontosat eltitkol, s ami később bizonyítható pl. pénzügyi helyzet, öröklődő betegségek, s az is, ha a közös életet érintő valamely fontos dologban a házasulandók elfelejtettek megegyezni. Nem érvényes a házasság akkor sem, ha megkötése előtt a válás gondolata, a válás mint lehetőség felmerül. A jegyesoktatás tehát a házasság érvényessége szempontjából alapvető fontosságú, hiszen ott kellene tisztázni a jegyesekkel ezeket a kérdéseket, s kiszűrni az eleve érvénytelennek induló házasságokat. Így a polgári válások száma is jelentősen csökkenhetne.

Az atya hangsúlyozta, hogy amikor házasságot kötünk, családot alapítunk, vagyis nem a házasságot választjuk mint életformát, hanem a családot. S ehhez hasonlóan: nem a papság az életforma, hanem a papi vagy szerzetesi közösség. Tehát, mikor valaki hivatást választ, közösséget választ: a családot vagy a papi, illetve szerzetesi közösséget.

Az Egyház a jelenlegi szinódussal kiemeli a család fontosságát, kimondja, hogy szükség van a családokra, sőt családi légkörnek, irgalmasságnak és könyörületességnek kellene uralkodni az Egyházban is. Felhívja a figyelmet arra, hogy a papoknak is tanulmányozniuk kell a családot mint az Egyház képét, s tanulni belőle. Nem szabad hagyni, hogy a család eltűnjön mint minta, hogy csak egy formája legyen az együttlétnek.

Míg Sándor atya előadásának első része a házasság érvényességéről szólt, a második részben kitért a konfliktuskezelés fontosságára. Az érvényes házasság – ha a felek jól ismerik egymást, ha nincsenek kizáró körülmények, és a pap is áldását adta – nem szakadhat szét, ez azonban nem azt jelenti, hogy nem lesznek gondok. Az előadó szerint minden gond egy lehetőség: a Jóisten minden nagy ajándékát becsomagolja egy gondba, egy konfliktusba – ez egy ajándék, amelyet ki kell tudni csomagolni. Nem szabad megijedni a problémától, hanem kezelni kell, ezt pedig meg lehet tanulni. Maga Szűz Mária is konfliktusba került: gyermeket várt apa nélkül. A házasságot meg is kell tudni tartani, ehhez pedig elengedhetetlen, hogy a házastársak tudják kezelni a konfliktusokat, hogy tudjanak kommunikálni, hogy tudják megbeszélni a dolgokat. Ennek hiánya a leggyakoribb válóok. Majd az atya a verbális kommunikáció mellett a non-verbális kommunikáció fontosságát taglalta, vagyis: nem mindegy, hogyan, mikor, milyen hangsúllyal mondjuk, amit mondunk. Fontos a testbeszéd, a másik bátorítása, meghallgatása, a nyugodt légkör, a félreértések tisztázása. Felhívta a figyelmet arra, hogy érdemes a konfliktusokat megoldani, mert ezáltal gazdagabbá válik az életünk, gyakran egy súlyos probléma megoldása után elmélyül a kapcsolat a házastársak között. A konfliktus tehát egy ajándék, amelyet nem érdemes elkerülni, mert az olyan, mintha kicsomagolatlanul hagynánk az ajándékot.

A problémákat – a munkahelyi gondokat is beleértve – tehát nem szabad elfojtani, meg kell beszélni egymással, kezelni kell a közös és saját konfliktusokat egyaránt. Ha pedig a házastársak közösen nem találnak megoldást, tanácsot kell kérni, hiszen a házasságkötésnél is ott volt még két tanú és a pap. Fontos, hogy a gyerekeket is beavassák – a szintjüknek megfelelően – a konfliktusba, hiszen a gyerek figyeli szüleit, és sokkal jobban ismeri őket, mint a szülők a gyereket, nem érdemes tehát becsapni őket. A gyereknek azt is látnia kell, hogy a szülők szeretik egymást, látnia kell, hogy van értelme az életnek. Az atya kimondta azt is, hogy a „válásárvák” sokkal rosszabb helyzetben vannak, mint az árva gyerekek.

Az előadó végül megnevezte a házasság három alappillérét, ami nem más, mint a kommunikáció, a testi kapcsolat és az Istennel való kapcsolat, vagyis az imaélet. Ezeket fejtette ki bővebben a délután folyamán tanúságtételében a Dömötör és a Boros házaspár, akik az atya meghívására érkeztek. Köszönet nekik őszinte szavaikért, a gyakorlati életből vett példáikért, s mindannyiunkat gazdagító gondolataikért!

Az előadás és a tanúságtételek után két csoportban beszélgettünk arról, mit is tehetnénk azért, hogy jobb legyen a házasságunk, majd az alapiskolából – amely helyt adott a lelki nap első részének – átvonultunk a kápolnába, ahol csendes szentségimádásra és Blaho Milan atyának köszönhetően szentgyónásra is volt lehetőség. A lelki nap szentmisével zárult, melyet Sándor atya mutatott be. Köszönjük neki, hogy elfogadta a meghívást, s hogy tartalmas előadásából sokat meríthettünk. Köszönet illeti a helyi 11. Számú Szent Imre Cserkészcsapat őrsvezetőit is, akik a lelki nap egész ideje alatt programot biztosítottak a résztvevők kisebb-nagyobb csemetéi számára.

Gujber Zsuzsa

Comments are closed.